Miért nem vállalod fel teljesen magad?

Az elmúlt napokban egy kicsit lazább volt minden. Olaszos életérzéssel később mentem be dolgozni, és előbb haza is mentem. Igen, ilyenkor mondhatnám azt is, hogy így azért lehet élvezni az életet. De mégsem ment. Félig tudatosan kavargott bennem egy gondolat.

Tudjátok, olyan helyzet ez, amikor megkérdezik Tőletek, hogy miért vagy olyan csendes, szomorú, távolságtartó stb… De a miértjét nem tudod megmondani, csak a hatását érzed, és részben tudod megfogalmazni az okokat. Nem áll össze a kép a fejedben. Időre volt szükségem, és még talán egy olyan emberre, aki a kérdésével nyakon csípi a zűrzavart bennem.

– Miért nem vállalod fel teljesen magad? –

Először csak néztem. Közben magamban: de hát őszinte vagyok!  Valójában nem!

Folyamatos bizonygatás az életem. Képzeld ilyen, meg ilyen végzettségem van. Milyen ügyesen megírtam dolgokat stb. Ja, igen és emellett olyan kedves és szerethető vagyok… De, amikor így beszélek, akkor kinek bizonygatok? Magamnak. Nem Neked és nem a többieknek! Tudod miért? Mert nem adtam engedélyt önmagamnak arra, hogy elhiggyem, hogy pont jó vagyok, és jó az, amit csinálok.

Szerződéskötés. Sok mindent jelent. Sokféle formában létezik. De van egy hatalmas szerződésünk, amit önmagunkkal kötünk. Ez pedig a sorskönyvünk. Mondhatjuk akár életszerződésnek is.

Mire szerződtem magammal? Milyen nyereséget várok el? Ezt hogyan, milyen úton fogom elérni? Jó ez nekem?
Az élet bizony erről is szól! Az önmagunkkal kötött szerződésről.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Copy link
Powered by Social Snap